ZsollyeAdmin A digitális kor ellenére a nyomtatott sajtó még mindig rendkívül népszerű. A szórólapok, poszterek és prospektusok formájában megjelenő hirdetéseket naponta nagy számban rendeljük meg és vásároljuk akár már online nyomdában is. A nagy mennyiségű papír nyomtatása elképzelhetetlen lenne ofszetnyomás nélkül. Erről a naponta használt nyomtatási folyamatról szeretnénk részletesen szólni ebben a cikkben.
Az ofszetnyomás meghatározása
Az ofszetnyomás, a magasnyomással összehasonlítva olyan közvetett nyomtatási eljárás, amelyben a tintát nem közvetlenül a nyomdalapról viszik fel a nyomtatandó anyagra (pl. papír), hanem indirekt módon, hengeren keresztül. Ez a módszer a lapos nyomtatási folyamat része.
Történelmi tények a nyomtatási folyamatról
Az ofszetnyomtatás definícióját és folyamatát, ahogy az lenni szokott különböző emberek alakították ki.
A cseh Alois Senefelder, a litográfiai nyomdai technika feltalálója a kottamásolás költséghatékony módszerét kereste a 18. században. Mészkőből készült nagynyomású formákat használt, a nyomtatandó területeket zsíros nyomdafestékkel fedte le, a szabadon maradó területeket pedig poliszacharidból (arábikum-gumi) készült enyhén savas oldattal marta a sima kőbe. Vízzel történő nedvesítéskor nem maradt tinta a frissen maratott területeken. Ezért csak a zsíros képterületeket festették be. Ez a tény feleslegessé teszi a nagynyomású formára való maratást. Ez a felfedezés jelentette az áttörést, és fontos mérföldkövet jelentett a síknyomtatás elvében. A mai napig ez az ofszetnyomtatás alapja.
1904-ben az amerikai Ira Washington Rubel és a német bevándorló, Caspar Hermann egymástól függetlenül megkonstruálta az ofszetnyomógépek első prototípusait. A nyomdalap közvetett nyomtatását tükrözték egy gumitakaró hengeren keresztül a papírlapon. Amikor Hermann 1907-ben visszatért Németországba, tervei alapján kifejlesztette az első ofszetnyomógépet, amelyet 1912-ben Lipcsében mutattak be a nagyközönségnek.
Az ofszetnyomtatás gyakorlatba ültetése
Mint már említettük, az ofszetnyomás közvetett nyomtatási eljárás. Ez azt jelenti, hogy a nyomtatási folyamat során egy gumitakaróval letakart henger kerül a nyomólap és a papír közé. Így a nyomdafesték közvetetten kerül át a nyomtatott lapra. Ez egyenletes nyomatot biztosít, így nagy példányszámban is ugyanazt a minőséget lehet előállítani. A fent leírt litográfiai nyomtatási eljárástól eltérően az ofszetnyomtatásban a folyamatok nagyrészt automatizáltak. Nyomtatási sablonként milliméter vékony alumínium lemezeket használnak.
Nyomtatás előtt minden nyomdafestékhez egy nyomólemez készül, így összesen 4 lap jut a 4 szín CMYK-hoz. A nyomtatási folyamat során később tintával feltöltött, vagy szabadon maradó képfelületek egy szinten helyezkednek el a nyomdalapon. Itt a fizikai alap az eltérő felületszerkezet, ami a lemezek exponálása miatt jön létre. Ez azt jelenti, hogy a szín csak ott marad meg, ahova azt szánták. Ezért minden színhez tartozik egy nyomólemez, mivel csak a motívum látható a lemezen, amelyet az adott színnel kell nyomtatni. A lemezeket ezután behelyezik az ofszetnyomógép megfelelő nyomóegységébe (a színnek megfelelően). A nyomtatott lap egymás után halad át mind a 4 egységen, ami azt eredményezi, hogy minden szín egymásra kerül.
A tényleges nyomtatás három nyomóhenger segítségével történik. Az előkészített nyomdalapot az első hengeren, amelyet lemezhengernek nevezünk, ráfeszítjük, és felszívja a nyomdafestéket a festékrendszerből a nyomtatandó területekre. A nem nyomtatandó területeket a nedvesítőegység görgői segítségével nedvesítsük meg vízzel. A nyomólapról a jobboldali leolvasó kép mindenekelőtt a gumitakaró hengerre erősített gumitakaróra kerül vissza előre. Végül a fordított kép ismét a megfelelő módon kerül át a papírra, amely a nyomóhenger és a gumitakaró henger között halad át.
A nyomtatási folyamat után a színregisztereket (az egyes színek egymás feletti elhelyezkedését) és a tintafelhasználást vonaltesztelőkkel (erős lencsék három-tizenkétszeres nagyítással) ellenőrzik.
Az ofszetnyomás megkülönböztetése
A nyomtatandó papír felhasználását illetően különbséget kell tenni az íves ofszet és a papírszalagos ofszet között. Míg ez az eljárás újságok, telefonkönyvek vagy katalógusok nagyon nagy példányszámú nyomtatására alkalmas, addig az íves ofszetnyomtatást inkább kis- és közepes példányszámban alkalmazzák.
Ha figyelembe vesszük az elmúlt évek fejlődését, jól látható, hogy ez a fajta nyomtatás nagymértékben hozzájárult a nyomtatás egyszerűsítéséhez és felgyorsításához. Elképzelhetetlen lenne a nagy példányszámban készült újságok, prospektusok vagy szórólapok nyomtatása ofszetnyomás nélkül.
